Zalaegerszegi Csuti Antal Hydrocomp Sport Klub

TUESDAY, OCTOBER 5, 2010


Utolsó kenet!



Spanyolország-Magyarország 1:3 (nők) és Magyarország-Lengyelország 2,5:1,5

 

 

Láthatólag jól felkészült ellenfelére első táblásunk, Hoang Than Trang. A megnyitásban a Francia védelem ellen a királyindiai támadás kerül terítékre, sötét kényelmes állással kerül ki, vagyis Black is OK. Később aztán valahogy kompenzációja lesz az ellenfélnek, a gyalogot vissza kell adni. Huszárvégjáték alakul ki, ahol az ellenfélnek van távoli szabadgyalogja, szerencsére Trang királya aktív. A végén szinte minden anyag eltűnik a tábláról és a parti döntetlen lesz.



 

A második táblán Mádl Ildikó és Calzetta Monica között nagy megnyitási harc alakul ki a késleltetett sárkány változatban. Ildi gyalogot nyer a megnyitásban, ám sötét aktív tisztjátékhoz jut. Következik egy váratlan lépés (14…Fa6) és sötét előbb-utóbb visszanyeri az anyagot, az állás leegyszerűsödik és a parti döntetlen lesz.

 

A harmadik táblán Vajda Szidi – nem először – kedvenc Philidor-védelmét játssza, azonban kicsit ravaszkodik a lépéssorrenddel. Ez olyannyira bejön, hogy már a megnyitásban átveszi a kezdeményezést. A 15.lépésben döntő tisztáldozatot hoz, amivel meg is nyeri a partit. Megnyugtató győzelem és ha belegondolunk rég nem nyert már Szidi (és a csapat) játszmát…

 

A negyediken Gara Tícia nagyon belefekszik a játszmába, láthatóan presztízsből játszik. Egy kis műhelytitok: előző napon (ez volt a szabadnap) Tícia több órán át készült az ellenfél várható megnyitásaira. Ez most nagyon bejött: A Szvesnyikov ellen egy érdekes tisztáldozatos varit készített elő Tici, amivel alaposan meg is lepte ellenfelét. Már a  megnyitásból időelőnnye kerülünk ki és a vége szép matt. Amúgy pedig a részletes eredményeket közlő weboldal (a www.chess-results.com ) nem írja jól, hogy Tícia 2205-ös teljesítményt nyújtott összességében, annál jóval többet ért el a magyar játékos. A gond az lehet, hogy az első fordulóban az élőpont nélküi játékost valamiért a rendszer 1700-zal számítja be.

 

Így született meg a jobb szájízt adó 3:1 arányú győzemünk, szépségtapasz a vigaszágon. Közben meg mit látunk? Az ellenünk nagy szerencsével győztes azeri csapat meg (helyettünk!) fut be a hetedik helyre és legyőzi a szintén outsider vietnami csapatot.

 

Még nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy higgadt, érzelemmentes szakmai értékelést adjak, ezt nyilván a Sakkszövetség elnöksége előtt, valamint a Sakkvilág Olvasói számára néhány héten belül el fogom készíteni. Addig is egy néhány kósza gondolat: mindössze egy kis fél pontocska kelett volna ahhoz, hogy a csapat hozza matematikailag a tőle elvárható élőszintet, ez a fél pontocska pedig jó esetben egy csapatpontot is jelenthetett volna, akkor azért az első tízben végzünk (induláskor 9. helyen volt kiemelve a csapat). Az egyéni értékelést most mellőzném, ám a számok a fentebb említett weboldalon azért sokat elárulnak.

 

 

És lássuk a medvét!

Férficsapatunk hihetetlenül izgalmas meccset játszott Legyelország együttesével. A harc a dobogós helyezésért folyt. Vagyis mi akkor azt hittük. Mert azért, ha Ukrajna legyőzi Izrael válogatottját és mi is győzünk, akkor megvan a bronzérem. A baj az volt, hogy a többi csapat a saját szempontjai alapján játszik és nem azért, hogy nekünk bronzunk legyen. Ez egyfelől az élet realitása, másfelől meg a  magyar csapattal szemben valahol mégiscsak igazságtalanság. Nézze csak meg az Olvasó az utolsó táblán váltott játszmát az Ukrajna-Izrael meccsen. Efimenko – az igazat megvallva – teljesen nyert bástyavégjátékot adott remire Mikhaevski ellen, ezzel bebiztosította csapatának az olimpiai bajnoki címet. Ugyanis miután az orosz csapatból Szvidler vesztett, hirtelen remire adták a partikat az ukrán-izraeli mérkőzésen, ez amúgy mindkét csapatnak érdekében állt. Hibáztathatjuk ezért Tukmakovot, az ukrán kapitányt? Vagy Efimenkot? Valószínűleg mindenki ezt tette volna a helyükben. Így viszont semmi esélyünk sem maradt a bronzéremre.

No persze ötödik helyen kiemelt csapatként a negyedik helyen végezni, legyőzni Kína, Oroszország és Lengyelország együttesét így is nagyon szép teljesítmény. Külön kiemelném Almási Zoli tejesítményét, aki 10 partiból 7 ponttal járult hozzá a csapat sikeréhez. Tegnap a döntő partiban igen kiváló játékkal győzte le Macieját egy Maróczy-változatban. Eredményével 13 élőpontot zsákmányolt, élőteljesítménye 2800 (!) feletti és a számítások szerint novemberben ő vezeti majd a magyar ranglistát.



 

A férfi csapat eredményeit aztán végképp nem értékelném, ez a csapatkapitány (és egyben szakmai igazgató) Horváth Tamás feladata. Tamás a csapat hatodik embere volt, éjjel-nappal a játékosokkal volt együtt, a meccsek kezdetekor meg átváltott pincérbe és csokikat, kávékat hozott. Túl sokat nem aludhatott, az biztos, mert reggel 9-től általában éjjel 2-ig tartott nála a műszak…Mindenesetre nem sokon múlott, hogy Jakobetz László elkezdje megírni a Bronzkapitány című könyvét (mint ismeretes, Laci jó könyvet írt néhány éve Navarovszky Lászlóról Aranykapitány címmel, mert hogy "Navar” az 1978-as Buenos Aires-i aranyérmes olimpián volt a férficsapat kapitánya)…

 

Amúgy meg a nőknél az orosz csapat példátlan eredményt ért el, az összes mérkőzésüket megnyerték! A második helyen Kína, a harmadik helyen Grúzia csapata végzett. A férfiaknál Ukrajna, Oroszország és Izrael volt a sorrend az élen.





posted by ADMIN | 11:42 | Olimpia!

comments (0)




post comment

your name*

email address*

comments*

verification code*
 




Horváth József nagymester vagyok.

A blog célja, hogy  minél több információt osszak meg az érdeklődőkkel..





RSS






admin*




"));